Kronológia

1301: az Árpád-ház kihalása Magyarországon.

1301-1308: Interregnum Magyarországon

1308–1342: I. (Anjou) Károly uralkodása Magyarországon (Károly Róbert). 

1323: Károly Róbert udvara Visegrádra költözött
1325: A király firenzei mintára aranyforintot veretett
1330: Zách Felicián merénylete a király ellen
1335: Visegrádi királytalálkozó Luxemburgi János, III. (Nagy) Kázmér és Károly Róbert                                részvételével

Személyek:

Károly, I. (Károly Róbert): az Anjou-házból származó magyar király (1308–1342). Az Árpád-ház                                                   kihalása utáni trónharcok során fokozatosan felszámolta a kiskirályok                                                   uralmát. Hatalmát az újonnan fölemelt, s hozzá hű bárókra alapozta. Új                                                 alapokra helyezte az ország pénzügyeit: a kincstár számára a                                                                   legjelentősebb bevételi forrást a regálék jelentették, értékálló pénzt                                                         veretetett, s bevezette a kapuadót. Gazdaságpolitikája  egyaránt segítette                                               az ország fejlődését (bányászat, kereskedelem) és a királyi jövedelmek                                                   növekedését. Az általa szervezett visegrádi királytalálkozó (1335) a                                                       magyar, a cseh és a lengyel uralkodó együttműködésének erősítését                                                       szolgálta.

Fogalmak: 

bányabér: (urbura): A királynak a kibányászott nemesérc után járó jövedelme, amely a fémmé                                             olvasztott arany tizedét, más fémeknek pedig a nyolcadát jelentette. A 1327-es                                     királyi rendelet lehetővé tette a birtokosok számára, hogy a bányabér                                                     egyharmadát megtartsák, és saját maguk nyissanak bányát. Az ércet be kellett                                       váltani, cserébe ugyanakkora súlyú pénzt kaptak.

harmincadvám: Külkereskedelmi vám a középkori Magyarországon. A behozott vagy bevitt áruk értékének 

A magyar gazdaság a XIV-XVI. században

Károly gazdasági reformjai

A királyi udvar és a hadsereg költségei egyaránt megkövetelték a jövedelmek növelését. A regálékból származó bevételek emelését az ország

gazdasági fejlődése és ásványkincsekben(arany, só) való gazdagsága tette lehetővé.

I. Károly jövedelmei

 Károly a nemesfémbányászat fellendítése érdekében bányászokat telepített az országba. A földbirtokosokat is érdekeltté tette a bányászatban. A korábbi gyakorlattal ellentétben földesúri birtokon is engedélyezte ércbányák nyitását. (régebben azt a területet melyen bányát fedeztek fel, csere útján királyi birtokká vált.) A földbirtokosok így bányáikból megkapták a bányászok által fizetett bányabér, az urbura (általában a kitermelt fém tizede) harmadát.

(a bányabér kétharmada továbbra is a királyt illette.)

A legnagyobb hasznot a királyi nemesfém-monopólium biztosította

a király számra. Nemesfémmel csak a király kereskedhetett. A kitermelt nemesfémet ezért nyers állapotban be kellett szolgáltatnia királyi kamarákhoz (kincstári hivatalok), ahol vert pénzt adtak érte cserébe. A pénzérmékkel azonban jóval kevesebb nemesfémet adtak vissza, a beszolgáltatottnál.
Károly intézkedései nyomán fellendült a bányászat a Garam mentén elterül ő városokban:Körmöcbányán, Selmecbányán, Besztercebányán. Magyarország Európa fő aranytermelőjévé vált. Az uralkodó pedig hatalmas jövedelmekhez jutott, s értékálló aranypénzt (aranyforintot) verethetett.

I. Károly aranyforintjának két oldala

Az értékálló pénz megjelenésével a király elvesztette az évenkénti pénzbeváltásból származó bevételt (kamara haszna). Ennek pótlására kivetette a kapuadót (1336), amelyet a jobbágyok portánként (kapunként) fizettek (18 dénár).

A pénzben fizetendő adó bevezetését az tette lehetővé, hogy a jobbágy már el tudta  adni terménye egy részét a piacon. Az árutermelés kibontakozásával és a pénzgazdálkodás fejlődésével megerősödtek a városok is. Magyarországon kevés nyugati típusú város jött létre (olyan amelyben megjelentek a céhek). Ilyenek voltak a nagy önállósággal rendelkező fallal körülvett szabad királyi városok és a bányavárosok. A városok zömét a földesúri joghatóság alatt álló

mezővárosok alkották. Ezek a mezőgazdasági jellegű városok,korlátozott önállóságuk legfőbb eleme az egy összegben történő adófizetés volt.
A gazdaság fejlődése biztosította a távolsági kereskedelmet megadóztató harmincadvám  sikerét. A külkereskedelemben a beérkező iparcikkekért (szövetek, fegyverek, egyébfémáruk) Magyarország döntő mértékben aranypénzzel és részben élelmiszerekkel (élő marha, bor)fizetett.

fallal körülvett

szabad királyi városok

és a

bányavárosok.

A városok zömét a földesúri joghatóság alatt álló

mezővárosok 

alkották. Ezek a mezőgazdasági jellegű városok,korlátozott önállóságuk legfőbb eleme az

egy összegben történő adófizetés

volt.

A gazdaság

fejlődése biztosította a távolsági kereskedelmet megadóztató

harmincadvám

 sikerét. A

külkereskedelemben

a beérkező iparcikkekért (szövetek, fegyverek, egyébfémáruk) Magyarország döntő mértékben

aranypénzzel

és részben

élelmiszerekkel

(élő

marha, bor)

fizetett